Az elektrofúziós kötés működési elve az ellenállásfűtő hatáson alapul. Az elektrofúziós kötés belsejébe egy ellenálláshuzal van előre-ágyazva. Amikor elektromos áramot vezetnek az elektrofúziós kötésre, az áram átfolyik az ellenálláshuzalon. Az ellenállás miatt az elektromos energia hőenergiává alakul, aminek következtében az ellenálláshuzal felmelegszik. A hőmérséklet emelkedésével az elektrofúziós csatlakozás és a csatlakozó cső érintkezési felülete olvadni kezd. Ez az olvadás bizonyos nyomáson megy végbe, ami szoros fúziós határfelületet eredményez az elektrofúziós csatlakozás és a cső között.
A fűtési folyamat során kulcsfontosságú az olyan paraméterek szabályozása, mint az áramerősség és a fűtési idő. A túlzott áramerősség vagy melegítési idő az anyag túlolvadásához vezethet, ami befolyásolja a fúzió minőségét, és akár a kötést is károsíthatja; míg az elégtelen áram- vagy fűtési idő tökéletlen fúziót eredményezhet, ami elégtelen ízületi szilárdsághoz vezethet. A megfelelő fűtési idő elérése után az áramellátás leáll, lehetővé téve az olvadt terület lehűlését és bizonyos nyomás alatt történő megszilárdulását.
A hűtési folyamat során a molekulák átrendeződnek és erős kötést alkotnak, ami végső soron megbízható kapcsolatot létesít az elektrofúziós csatlakozás és a cső között. Ez a csatlakozási mód jó tömítést és mechanikai szilárdságot biztosít a csatlakozási ponton, megfelelve a csőrendszer működési követelményeinek.
